Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Az első őzbak

16 Jézusnak tudjuk be mindazt a szépet és jót, amiben minket szülőink részesítenek. Várakozással teljes, hosszú volt a karácsonyestet megelőző délután, immel-ámmal játszottunk a szobánkban és hallgatódzva lestük a karácsonyfa meggyújtását jelző csengetyüszót. Végre elhangzott az is, feltárultak a pár napig hét titkos lakattal elzárt „vizitszoba" szárnyas ajtai és mindegyikünk örömmel i sietett a maga nevével ellátott ajándék halmazához. Nagy volt a zsivaj, a szívből jövő gyermeki kacagás a bámulat felkiáltásával váltakozott, csak én voltam levert és szomorú, mert a hőn óhajtott, várva-várt Flobert-fegyver helyett csak egy papirkapszlis, dugós puskát kaptam, ezen való bánatomban sirva is fakadtam és igen boldogtalannak éreztem magamat, nagy keservemet csak azzal ,tudták lelohasztani, hogy megígérték a puska kicserélését, ha jól fogok tanulni és ha jól viselem magamat, de az egész karácsonyestén nem tudtam megvigasztalódni, ez , volt életem első nagy bánata. , i * A kilátásba helyezett „komoly puska" ösztönzött a tanulásra. Hányszor álmodtam gyermekéveim gondtalan éjszakáin a fegyverről, amelyik az enyémI Álmaimat csak az rontotta meg néha, hogy a fegyvert hiába fogtanú j rá valamelyik állatra, madárkára, az sohase akart elsülni, vagy ha nagyritkán elhúztam a ravaszt, a kakas szemmellátható lassúsággal ereszkedett le. Minden szabad gondolatom a puska körül