Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Ludazás télen

162. alatt szálltak meg. Az épülő ház melletti kert kerítése mögött lehúzódva lopóztunk a ludakhoz, nem csekélyebb izgalommal, mintha egy bőgőbikához csúsznánk be. Sikerült is hozzájuk jutni, úgy, hogy két darabot ott helyben megkaptunk, kettő meg erősen meglőve követte ijedten gágogó társait. Alig egy óra alatt nyolc ludunk volt a szánka ládájában. Látszott embereimen, hogy a jól induló vadászat eredményének szivből örvendenek. A községi területről most már a „nagyberek" menti urasági földekre mentünk, ahol az első urasági táblán óriási csapat ludat fedeztünk fel, még pedig a lelle—látrányi közlekedési út és az urasági dülőút összeszegelésének közvetlen közelében. Kedvezőbbé tette a helyzetet az is, hogy az urasági disznókonda azí utón/ volt, tehát a mozgó alakoktól s a beszélgetéstől nem féltek a ludak. A szin mellé lehúzódva elfojtott lélekzettel mentünk a ludak fejé. A ludakat sikerült mintegy 40—45 lépésnyire megközelíteni. A szán mellől kiugorva, a ludak a veszedelem előérzetével óriási zsivajjal és légrengető szárnycsapkodással iparkodtak menekülni, azonban négy lövésünk nyolc darab ludat terített le. Örömünk igen nagy volt, embereim szinte ujjongtak, de hogyisne, hiszen alig Imásfélóra alatt tizenhat darab ludat zsákmányoltunk. Ily nagy eredményt nem reméltünk, miért is még vérmesebb reménnyel mentünk le a ludak eldorádójához, a berekszélekhez.