Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Ludazás télen

163. De mintha Diana, megelégelte volna tömeggyilkolásunkat, bizony már a nap jtovábbbi része alatt csak itt-ott került egy-egy lud a ládába, aminek különböző okai voltak, aminő például a túlóvatos fegyverelzárás, majd két átkozott csütörtökös töltény stb., de volt oly momentum, hogy párezer lud zsivajgása töltötte be

1 a levegőeget és ajzotta fel idegeinket. Első napi zsákmányunk 19 darab lud volt, de hogy hány beteg lud maradt ott, ahová társai elvitték, azt hozzávetőlegesen sem merném számmal kifejezni. Azért használom e szót, hogy a beteggé lőtt ludat a társai „elviszik", mert sok sok esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy az erősen megsebzett társukat nem hagyják el a ludak, hanem körülötte repülve, a lomhábban (repülő, szárnyait alig mozgató társukat úgyszólván magukkal viszik. Az ilyen szegény beteg állat ott marad helyben, ahol leszállt, többnyire a Balaton partján, hol a pályaőrök szedik össze, vagy pedig a mezőn a kányák, varjak zsákmánya lesz. Nyitrai barátaink, és pedig Ajtics-Horváth Dezső országgyűlési képviselő és Thuróczy Carlo császári és királyi kamarás, alispán — mindkettő a Felvidék mesterlövője és kiváló vadásza — az esti gyorsvonattal érkeztek meg, de szinte kétkedve fogadták a hirt nagy zsákmányunkról, amelyhez még,nem is számítottuk hozzá) Gaszton barátunk zsákmányát, amit ő az alatt ejtett, amíg minket ebédtájban keresett. Másnap két új vendégemmel mentem ki íi*