Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Ludazás télen

160. mint a lesgödörben való gubbasztás és — last but not least — gyakran eredményesebb is. A fekete Szilvesztert fehér újév váltotta fel, megjött a tél és vele a hideg. Január tizedikére már levél levélt követett, hogy jöjjünk, de azonnal, mert igen sok a lud, megeszi mind a vetést. Dehát persze, amíg az ember az ország különböző részeiben lakó vendégeivel sürgönyt vált, a vadászterminusokat összeegyezteti, a szabadkozót kapacitálja, közben rendelkezik, bizony pár nap eltelik. Megérkezett vadőröm, Szűcs Pista naiv levele, hogy most „tessék jönni, mielőbb, mert a ludak igen szelídek, ügy, hogy a szélső ház ablakából lehet ludat lőni". Jót nevettünk barátaimmal ezen jószivből fakadó biztatásnak, de nem vettük készpénznek, habár az események során annak bizonyult. Nyitrai barátaimmal február elsejében állapodtunk meg, hogy akkorra megjönnek, de közben levél és sürgöny útján igen jó hireket kaptam és a meteorológiai jelentések bizonyos enyhülésekről szóltak, így hát mi, boldogult kedves vadászbajtársammal, pongyeloki Roth Loránddal egy nappal előbb lementünk Boglárra, hol gyulai Gaál Gaszton kedves atyámfia vendégszerető házához szálltunk. Ludazásra fölötte alkalmas, zúzmarás, ködös reggelre ébredtünk, a hőmérőn reggel —14 foki R volt. Nem sokáig ültünk a kiadós reggeli mellett, hanem bundába, lábzsákba bújva, átindultunk Lellére. Alig hogy Boglárról kifordultunk, a zsidótemetőnél, egy igen szép ludcsapa-