Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Ludazás télen

159. Bodrogközt, meg a felső Tiszamentét nem érintették, remek ludazások estek ezen a vidéken, a zempléni, az ungi vadászok egy hétre, mentek le a „Nagyerdőre", hol a ludazás mellett sokszor napokig „fecerunt magnum áldomás". Istenben boldogult édesapám beszélte, hogy a hatvanas években nagybátyámmal, a kancellárral, ha lejött Bécsből, három napig mentek ladikon, folyton vadászva, beszálltak Ujhelyben a Dókus borháznál és kikötöttek TokajnáJh Még magam is láttam azt a bádog lőportartót, amelybe ilyen excursióra négy font lőport vittek magukkal. A hires ludazásoknak a lecsapolásokkal vége lett Ma még a Hortobágy nagy legelői, a i.Csunyaföld", a Dunántúl, a Fertő és a Hanság, vagy a dunai öblözetek (de hová tartoznak ezek, hajh!) egyes helyei azok, ahol a lud nagyobb tömegekben jelentkezik, azonban ritkábban fordul elő, hogy ezen hires ludazóhelyekről elégedetten, nagyobb eredménnyel jöjjön haza a ludra vágyó vadász; megesik ugyan olykor-olykor, hogy egyegy Diana kegyeltje nagyobb eredményt ér el, de ha hozzávesszük azt, hogy derék vadászbajtársunk naponta 8—10, sokszor 12 órát is guggol a szűk lesgödörben, hol sokszor a bunda és lábzsák dacára is majd megveszi az Isten hidege, és legtöbbször csak a, ludak észbontó gágogásával kell beérnie,; hát nem fogjuk tőle irigyelni a főnyereményhez hasonlóan megismétlődő vadászszerencsét. Más a helyzet azonban a mi vidékünkön, a Balaton mentén, hol a ludazás nem oly monoton,