Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

A Magas-Tátrában

151. „Bűvészet könyvét", egy képes kalendáriumot és egy hazafias ifjúsági iratot, mert más becsesebb irodalmi mű nem volt ez egyszerű ház falai közt fölfedezhető. Unalmamban végigcsináltam a Bűvészet könyvében ajánlott evőeszköz-egyensúlyozási mutatványokat, amelyek közül alig tudtam egyet-egyet megcsinálni. Vagy én voltam ügyetlen, vagy a leirás nem volt megfelelő. Délután újra csengettem Lomnicnak, de már választ nem kaptam. Az időt minden félórában megnéztem, de a kinyitott ajtón az észak réme a szélvihar gúnykacaja kíséretében újabb hókristályokat szórt szemeim közé. A nehezen eltöltött nap s a végtelen hosszú éjszaka után másnap is folytatódott a végitélethez hasonló idő. A telefon egyáltalában nem felelt. A szó szoros értelmében be voltunk havazva. Az irodalmi kincseket már mind elolvastam, végszükségben Zilahy; Agnes hatalmas szakácskönyvét tanulmányoztam át és megtudtam ennek folytán, hogy Ágnes néni 52-féle leves főzésére tanítja hiveit. A házban, Havas lakásán, találtam egy pianinót is, nagy örömömre, mert legalább ezzel is egyhíthettem az önkénytelen szobafogság kínjait. Dehát egész nap mégsem zongorázhattam, az unalmas nap után bosszúsan, elégületlenül tértem nyugodni már hét órakor. Harmadik napon, mintha alábbhagyott Volna a szélvihar, én legalább azt akartam magamra oktrojálni. Hosszas értekezés után rászántuk magunkat