Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

A Magas-Tátrában

A Magas Tátrában. A világháború második évéfcíen kezdtünk már hozzászokni a borzalmakhoz. A Höferjelentéseken, meg az erősen szordinózott ujságközleményeken kivül a sűrűbben hazaérkező hőseinktől kaphattunk egy-egy adatot a világháború irtózatairól és szenvedéseiről, amelyből fantáziánk összeállíthatta a háború mozaikképét, saját egyéni elképzelésének színezete szerint. Lassankint beletörődtünk a változhatatlanba, kezdtünk hozzáidomulni a háborús gondoskodáshoz az élet minden egyéb vonatkozásában. így voltunk a vadászattal is. A háború első évében mi, akiket a hivatás és foglalkozás mentesített a katonai szolgálattól, resteltük a nekünk oly kedves vadászfegyvert a kezünkbe venni, mindaddig, míg a legfelsőbb intézőség a magyar vadászok honmaradottjait egyenesen fel nem szólította arra, hogy vadászni hazafias kötelesség, vadásszunk tehát — az irgalmasság jegyében, a kórházak sebesültjeinek jobb élelmezése érdekében. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet révén megadóztattuk a vadászokat a Vörös-