Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Felvidéki kaland (I., II.)

127. amikor végre Laci bátyánk udvariasan bár, de tudomására hozta a szerencsés novíciusnak, hogy náluk az a divat, hogy aki először lő disznót, azt vaddisznó-vadásszá ünnepiesen felavatják. Jenő barátom készséggel vetette alá magát a felavatásnak. , II. A feíavatás a hajtóvadászatok alkalmával általános érdeklődés közt történik. Hogy melyik korból ered az, azt a történetíróknak kellene megállapítani, tény ,az, hogy a boldog vadász, aki először ejt el nagyobb, vagy éppen trofeás vadat, örömmel veti magát -alá az avatási szertartásnak. Így volt az a jelen esetben is, Jenő barátunk elejtett agyarasánál. A hajtók az általa elejtett disznót a lobogó máglya előtti tisztásra húzták ki, idősb Kosztolányi László bátyánk, a „master", felszólította Jenőt, hogy feküdjön végig a disznón, egyben felszólított bennünket, kik közvetlen szomszédjai voltunk a hajtásban, hogy kivont szarvasgyilokkal asszisztáljanak az avfatási szertartásnál. Az egyik szomszédja Rakovszky Feri volt, a másik én, elfoglaltuk kétoldalt ia helyünket. Most Laci bátyánk kivont vadászkéssel kezében, a következő kérdést intézte ia disznón hasaló vaddisznóvadász-jelölthöz: — Hiszed és vallod-e, hogy a vadkant, melyen fekszel, te ejtetted el?