Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Ajánlás

9 olyan színes és érdekes elbeszélő egyszersmind, aki ráadásul még őszinte is; nem restel az lenni, ha itt-ott kudarc érte; hisz úgyis volt elég olyan élménye, amelyre büszke lehet. Különösen tátrai emlékezései irigylendők. Ezek megírásában mutatkozik leginkább írói tehetsége, amely folyvást felfelé ívelő pályán halad. Ez az első könyve nemcsak a gyakorlott tollforgatót mutatja be a közönségének, hanem a témái minden csinját-binját alaposan értő szakembert is. A laikus, vagy akár a dilettáns olvasó nem is sejti, mennyi vadászati tudás és milyen sokoldalú természetösmeret kell az ilyen témák jó megírásához. Teljes jártasság nélkül fogni hozzá, annyi, mint bizonyosan elárulni a tájékozatlanságot, amelyet a hozzáértők rögtön észrevesznek és kérlelhetetlenül meg is kritizálnak. Itt nem szabad magunkat a képzelet játékára bizni, amit minden novellista vagy regényíró merészen megtehet. Itt, ha költői hangulatokkal szinezve is, de az igazat kell mondani, amihez elsősorban annak felösmerése kell, hogy mi az, ami igaz. A képzelet, szivárványos képeivel, elszórakoztathatja az olvasót; de ha a magva nem reális, nem igaz, nem a valóságból kél ki, akkor hiányzik belőle az az érték, amely nélkül nincs maradandó hatás. Csak a valóságos élmények megírásának a benyomásai lehetnek tartósak. Az ilyen" élményeket a mellékesnek látszó, de igazában hű részletek kifogástalansága teszi zamatosakká, becsesekké. Ha az író ezeket