Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

A havasokon

110. comba egy marék havat ízelítőül, s a kürtőn keresztül hallatszott gúnykacaja a szobába kényszerített vadász keservein. Leverten bújtam be a még meleg ágyamba és csodák-csodája, boszszuságom ellenére hamar elaludtam. Félkilenckor ébredek fel, a fehér világ visszfénye szobánkat a szokottnál világosabbá tette; kiugróm az ágyból, első dolgom az ablakon kinézni. A;helyzet változatlanul vigasztalan, fehér az egész világ, a sűrű havazástól egy méternyire sem látni, kavarognak a korai hópihék, mintha az összes angyalok párnái kiszakadtak volna, hogy megtréfálják a Kárpátokba rándult vadászt. Milyen furcsa is a természet, még két nappal ezelőtt a Balaton partján viruló rózsabokrok körül boliókásan kergetődző pillepárokat észleltem, s itt a végeken a korai tél hópilléi kavarognak a levegőben! Reggeli után, felöltözve a magas hónak megfelelően, lemerészkedtem a házat övező kertbe, de az első pár lépés után visszajöttem ,a folyosóra, a hó már majd derékig ért. Telefonálás Kőrösmezőre, mi hír, felelet: ott is havazik szüntelenül és kilátás sincsen egyhamar jobb időre, mert az aneroid hihetetlenül alacsonyan áll és kopogtatásra még mindig lefelé gravitál! Szomorúan akasztom fel a hallgatót és megyek unalmamban — főzni! Igen, kedves olvasóm, mint régi vadász, ki sokszor magára volt utalva a rengetegekben, megtanultam főzni, mire inkább a szükség és főleg a hygiénia, mint a szórakozás tanított. A jelen esetben azonban az előrelátás hajlott a konyhába, ahol Joskó fele-