Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Ajánlás

Ajánlás. Barthos Tivadar, régi jó barátom és vadásztársam, ezzel a könyvével mint új ember tűnik elő a magyar irodalom berkeiben; de csak mint könyvíró új, elszórtan megjelent érdekes írásait már régóta ösmerjiik s kedveljük. Sok kedves vadásznapot töltöttünk együtt közös élményekkel, az Isten szabad ege alatt átélt örömökben. Vadászmultunk összefűz bennünket; hisz' régi igazság az, hogy az embereket semmi sem hozza egymáshoz olyan közel, mint a közös szenvedély. Különösen a vadászat, amely nemes vetélkedésre készt, kizárva ebből a kapzsiságot, az önzést, a „barátságtalan" viselkedést, ami nem fér össze az igazvadásziassággal. Jó öreg cimborám (meg ne nehezteljen ezért a becéző jelzőért) az élete nagy részét ennek a nemes szenvedélyének a kultuszában töltötte el, amire annál inkább lehetett alkalma, mert hosszú évek során végig volt a magyar vadászat főőre, mint a földművelésügyi minisztérium néhai vadászati osztályának a vezetője. Minden vadászati ügy, amely hivatalos elinté-