Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

6 zéscre, csak a mit betanult. Borzasztó félelem szállotta meg, hogy mindjárt belesül; zavarában mind a két kezét ég felé emelte, onnan várván a szent lelket, a ki ékesszólóvá tegye. Elfeledte, hogy ez a mozdulat eló're megbeszélt jel Korondi* nak, az öreg béresgazdának, a ki a férfiak cso* portjából figyel rá, hogy mély basszusával vezet* hesse a tüntetést. Éljen ! ! bó'gte a bikanyakú vén ember, a mint látta, hogy emeli már a kezét az ispán úr. A többi is bele szólt egyszerre mind, s újra kez* dó'dött az éljen=fergeteg. Annál tovább tartott, mert Repczés dühében nekifordúlt Kamocsáné* nak s bizva abban, hogy úgyis elnyomja hangját a nagy zaj; becsmérlő' szavakat mondogatott neki. Kamocsáné azt már azért sem hallhatta, mert alig hogy újra éljenezni kezdtek, neki rohant a fiatal nagyságának, elkapta a kezét s ki sem eresztette többet, hanem folyvást csókolgatta, mialatt Sújtó néhány barátságos szóval meg* köszönte a tanya népének az ovácziót. Az asszonykát meghatotta a dolog. Amikor bejutottak a tágas szobákba, a melyek szintén olyanok voltak, mint egy=egy virágos kert, szó* dűlve borúit az ura mellére. Elgyöngült, itt, a hol mindenkorra itthon volt ezentúl. A nyitott ablakokon áramló tengere szállt be az akáczillatnak. A gazdaság tele volt fasorral ; csupa akácz volt az s mind virágzott, egyszerre, egyforma kápráztató fehérséggel, balzsamos lehe= let 1.