Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

7 Ez igazán első pillanata volt számukra az egyedüllétnek. Szerencsi Forgács Ella férjhez» menetele órájáig olyan volt, mint a rabmadár. Esztendőkön át a zárda volt otthona, a honnan csak rövid egy pár hónapra került haza a nagy» nénjéhez, a ki, mint egyetlen rokona, elvállalta neveltetését s gondozását. A zárdai nevelésre telt az árva leány vagyonából, a mi nem volt valami sok, de biztosított annyit, a mennyi egy» szerű módon függetlenséget adhat. Nem kellett a leánynak minden áron sietve férjhez mennie, várhatott. Megvárhatta, a mig valami jobb kerül. Neki való, neki tetsző. Sújtó Endre ért mind» azok közt legtöbbet, a kiket a sors a közelébe hozott. Ez a komoly, már nem nagyon fiatal, eszes ember nagyon kivált a többi közül. Ez nem hízelgett neki, nem udvarolt; ez még meg is dorgálta akárhányszor. De annyi őszinteség» gel, annyi becsüléssel cselekedte, hogy nem es« hetett rosszul. Pedig Ellában olyan tulajdonsá» gok lappangtak, a melyektől udvarlói közül a legtöbb megriadt volna, ha sejt valamit rólok. Jószívű volt, de fejes, akaratos. Szerette az egyszerűséget, de csak azért, mert a hol a külső» ségek formasága nyomta, ott nem lehetett eléggé szabad. Pedig a szabadságot féktelenül tudta imádni. Kérői közt volt egy magasrangú hiva« talnok. Annak a szemébe nevetett. Milyen éle» tem lenne maga mellett ? kérdezte meglehetősen kíméletlenül. Oráról=órára előre kellene tudnom a nap beosztását. Maga pontban két órakor akarna ebédelni, azután aludnék e.gyet s öt óra