Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

77 És még valami egyéb. Az a különös, fájdalmas czinizmus, a mely azokban a fiatal teremtésekben fejlődik ki, a kiket soha sem zártak el kellőképen a nagyok társaságától; a kik sokkal korábban látnak és hallanak nekik nem való dolgokat, semhogy lelkök mélyén a szellemi kora=érettség rombolást ne okozna. Mizslay Flóra már-már típusává vált a divatos hölgyeknek, s ámbár mindeddig folyvást csak kis helyeken fordult meg, a hol a nagyvárosi élet lázát, izgalmát meg nem ismerhette, ösztönszerűleg találta ki azokat a vágyakat a maga számára, a melyeket rendszerint csak akkor szokott az ember igazán érezni, ha a valóságban már belekóstolt. Megvolt hozzá a képzelő ereje; s a színpad világa, — bármily szűk volt is neki ez idő szerint a vándorszínészek birodalma, — mégis jó volt arra, hogy segítsen képzelődésének. Szokondi úgy járt-kelt körülötte, mintha a Cerberus szerepére vállalkozott volna. Szakadatlanul nyugtalankodott s minden gondolat csak arra irányult, hogyan lehetne a fiatal teremtést a tovább-romlástól megmenteni. Szegény fiú,- évei számát tekintve maga is kiskorú volt, de az élet már is megérlelte s a titkos bú és a mély érzés férfiúvá tette. Nem ábrándozott többet arról, hogy nagy művész lesz. Megelégedett azzal, hogy közelében lehet Flórának, a kit napról-napra jobban, több gyötrődéssel szeretett.