Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

5 Mindegyiknek bokréta volt a kezében, s a mint a fiatal asszony kiszállott a hintóból, Kamo= csáné jeladására egyszerre oda szaladtak elibe s a tornáczig végig hintették virággal az útját. Ugy tetszett, mintha abban a perczben szó'ttek volna hímes szőnyeget minden lépése elé. A kinek torka volt

A az éljenzett, a hogy bírt. Az apró népség vérszemet kapott s abba sem akarta hagyni, pedig Repczés ispán úr váltig lengette feléjök nagy fehér zsebkendőjét. Hogy végre=valahára csend lett, előállott az ispán s levett kalappal fogott bele a dikcziójába, a mire már két hét óta készült titokban. „Nagyságos jó uram ! szépséges nagyságos asszonyom ! Mint a hogy napkeltekor megfénye= sednek a mezők körülöttünk, olykép világosodott ki nekünk e mostani perczben, a mi szívünk nagy öröme miatt, hogy itthon vágynák ketten; s ime, van már a ki megoszsza a nagyságos úrral ezt a csöndes házat . . ." — Kastélyt! — szólt közbe Kamocsáné elfoj= tott indulattal, de azért elég hallhatóan. Repczést zavarba hozta a beavatkozás és őszülő fejét megsimítván, dorgáló arczczal fordúlt arra, a merről a hang jött. A kulcsárné szemével találkozott a tekintete. Dacz és követelés volt abban a szemben s Rep= czést fölöttébb megijesztette, mert épen az kö= vetkezett a szónoklatában, hogy ezt az egyszerű házat most már tündérpalotává varázsolja a bele= költöző angyal. Nem merte ismét kimondani a „házat", de egyéb gondolat sem állt ren.delke=