Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

69 Mindenki elégedetlen volt, csak a színészek voltak boldogok. Az asszonynép kicsípte magát $ Pákozdyné úgy készült megjelenni, mint Gertrudis a Bánk=bánban. Alig várták, hogy a szerenádon túl essenek. Arra következik a formai beinvitálás, a mit mégis meg kell várni illedelemből. A „kvartett" csöndesen vonúlt a kivilágított ablakok alá s a jeladásra hirtelen felhangzott: „Levelek hullása Darvak búcsúzása Idején .. ." A tenorista remekül kivágta a maga szólótaktusait s aztán a többi belezúgott és megremegtette a mélabús dallal a sziveket. A második strófában aztán a baritonistára várt a magán szólam. Kezdte a kvartett: „Darvak búcsúzása Levelek hullása Idején . . ." Pákozdy meglökte Szokondit, a helyettes baritonistát : — No most! És ekkor két másodpercznyi halotti csönd után a Behemót üvöltésétől remegett meg a járásbiró minden ablaka. A hány hang az oktavában van, azt Szokondi mindet egyszerre iparkodott kinyögni magából, de oly rettenetesen, hogy az utcza kutyái egyszerre kezdtek vonítani. Az igazgató holtra ijedve mondta: „Jézus Mária!" Pákozdy pedig a szörnyű hang elején