Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

4 épen a kedve hozta. Ha pedig valamelyik kuvasz talált elibe kerülni, akkor néha huszáros károm* kodását is lehetett hallani. — így szokta meg, s ennélfogva Sújtó Endre is belenyugodott, hogy a kulcsárné nyelve ellen nincsen orvosság. Mit? hogy ez olyan viskó ? Mikor olyan termei vannak, hogy bált lehetne adni mindegyikben ! A fala félöles vastag és csupa kőből van ; könnyen el* birná a négy emeletet. A közepén a kert felé kiugró veranda, Herkules=oszlopokkal; még tornya is van, a honnan végig látja birtokát a gazda, habár egy tapodtat sem mozdul el hazulról. Ez legyen az a „szállás" . . . Bele kellett tehát nyugodnia Sújtó Endrének, hogy az ó' háza kastély, minthogy Kamocsáné úgy akarja. Amikor a remek négyes fogat befordult a po= rondos úton, s a tüzet lihegő almásszürkék hor* kolva torpantak meg a sok ember eló'tt, a kik az uj párt várták: Sújtó elbámúlt azon, a mit látott. Neki magának is meglepetés volt az. Mintha kivirított volna a rácskerítés, úgy végig volt fonva virággal, zöldággal; a hány ablak a házon: mindegyik körül koszorú pompázott. A tornyot látni sem igen lehetett a zöldtől; úgy lengett róla a lomb, mintha egy nagy fa nőtt volna a háztetőn. A kastély előtt várt Repczés ispán úr az Írnokával, illő feketében . mögöttök pedig az egész tanyai cselédség. A férfiak külön csoportban jobbra ; az asszonyok balra ; a gyere* kek középütt; elől pedig a szende szüzek, a leányzók, mint egy csapat félénk pusztai galamb.