Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

59 azért elfogadta a kínált helyet, a mi csak éppen a legszerényebb igényű termetnek lehetett ele» gendŐ. Kujtor vagy harmadmagával gyalog maradt. A mint az omnibusz elindult, kórusban kezdték követelni a másik alkalmatosságot, a minek hire sem volt. Csuja az omnibuszból üvöltözött ki nekik: úgy is fáztok, gyertek egy kicsit gyalog, szem» közt jön a szekér, így hamarább éritek. A mit Kujtorék válaszoltak, azt már az om= nibusz kattogása, nyikorgása teljesen elnyelte. így vonult be a Mizslay Ignácz vándorszín» társulata az említett pestmegyei kis városkába, hogy megkóstolja ott is a nehéz sorsot, a mely a színpadi dicsőséget szomjazóknak annyiszor osztályrészök. Ki tud arról a sok=sok buja reménykedésről és tengernyi csalódásról, a mely ezeket a csudá» latra és szánalomra egyaránt méltó szabad kol= dus=királyokat oly sokszor izgatta a régi idők» ben, a mikor még nem volt a színészet hasonló a kellemes, nyugodt hivatalhoz, mint most ta= pasztaljuk néha? Ezek itt valamennyien úgy indúltak neki a világnak, mint a vándormadár, a melyet egy hely» hez szoktatni, állandóan megmarasztalni nem lehet. Lelkesedéssel a szivökben és elszántsággal az elméjükben néztek eléje a bizonytalan sors» nak, a mely napról=napra elkövette velők tréfáit, a melyek között kegyetlenek is bőven voltak. Mindennapi mulatságuk a reménykedés vala