Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

45 Tarczal fontoskodó arczot vágott. — Azt én olyan valakitó'l tudom, a ki miatt tulajdonképen betyárrá lett Borsa. Ella felkiáltott: — Ismeri maga azt a leányt?! A csárdás vígan mondta : — Itt szolgál nálam egy pár nap óta ; haza készül, csak nem mer nagyon sietni. Sújtó Endréné fölemelte a fejét s hidegvért erőltetve magára, szólt: — Látni szeretném, küldje ide. A csárdás meghajolt. — Tessék befáradni hozzám, szegényes hajlékomba. Két perez múlva a juhászszámadó leánya ott állt Ella előtt. Biz' azon semmi különös szépség sem látszott. Jóképű parasztleány volt, a kit mintha valami betegség, vagy egyéb baj kissé megsápasztott volna. Szőke haja derekán alól csüngött egy hosszú fonatban. A mint Ella meglátta, fellélekzett. Ez a leány csak nem lehetett veszedelmes az ő Endréjére. — Ugy hallom, szeretnél az apádhoz visszakerülni. Megbántad, a mit tettél ? A leány sírva fakadt. — Ne sírj. Mondd el nekem töredelmesen az esetedet; de mindent igazán; az utolsó betűig, én majd elvégzem a többit. Bízd rám. Nem volna érdemes részletesen leírni a leány vallomását. Nagyon közönséges történet volt az ; maga Ella szakította félbe, a mint meggyőződött róla, hogy valósággal ártatlan az ura.