Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

46 — De hát honnan tudod, hogy Borsa Józsi most a Csellengő' nádasaiban bujdosik? — Az egyik czimborája mondta nekem, a ki már régebben elszakadt tőle, s a kivel véletlenül összehozott a sorsom. Akkor rögtön felszedelózködtem, mert ha maholnap vége a bandának, Borsa Józsi is visszakerül tán hozzánk. Ella sokáig nézte a leány együgyü arczát. Lehetetlen volt, hogy ez az alak ennyi mindent csak úgy eszelt volna ki. — Tehát már nincs „banda"? — kérdezte. — Ha van, se sokáig lesz. Már csak harmadmagával bujdosik Józsi. Azok közül is beteg az egyik, a másik meg csak egyre kölletlenkedik. így mondta az a Kövi fiú, a kivel én beszéltem. Lehet, hogy mind elszéledtek már. Alig várom, hogy én is haza jussak. — Ha igazat beszéltél, akkor hazajutsz, én mondom, megígérem. Holnap indúlj el hozzám bátran. Most pedig küldd be hamar a csárdást. Tarczal kérdő arczczal nyitott be s alázatosan állt meg a küszöbön. — Fogják be rögtön a lovaimat a maga bricskájába. A hintó itt marad. Azt őrzi majd az a legényem, a ki eddig kisért. Petrás álljon elő mindjárt; indúlok hazafelé, a Csellengőn keresztül. Oly hangon beszélt, hogy nem lehetett ellentmondani neki. Ot perez múlva a csárdás bricskáján ült Sujtóné, s előtte hevert a nagy fekete kutya, Leó.