Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

44 sem kényelmes. Innen még majd három órányi útja van nagyságának, ha csak a Csellengőn nem megy át. De azt nem ajánlom. — Oszt' mért nem ajánlja? — Először is mert ott estefelé, ha nem lát» ják a csapást, könnyen elül a szekér; másodszor pedig, mert úgy tudom, hogy ott tanyáz Borsa Józsi. — Borsa Józsi! . . . Majdnem kiáltva ismételte az asszony ezt a nevet. Ha az utóbbi időkben csillapodott is re« gényes merész vágya, hogy bárcsak eléje kerülne egyszer a gulyásból lett betyár: most megint végignyilalt rajta a különös kívánság. Soha töb= bet ilyen jó alkalomra nem számíthat. Hisz' most egyedül van, s a cselédek kénytelenek neki engedelmeskedni. Szinte megrészegült attól a gondolattól, hogy ő maga megy neki annak a veszedelemnek, a mivel ijesztgették, de a minek a lényegét nem tökéletesen értette meg. Csak nem meri a betyár komolyan rávetni a szemét ? ... És ha mégis meri?! Ellában elállt a lélekzet erre a feltevésre. Végig borzongott benne valami, a mi nem volt előtte egészen ösmeretlen. A vadságnak, a féktelenségnek, a szenvedélynek, a dacznak s a kíváncsiságnak a keveréke. Csak azért is! Hadd lássuk azt a betyárt! — De honnan tudja maga, hogy ott van most az a szegénylegény?