Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

42 Ezt az embert az utolsó szögig kiliczitálták volt a portájáról. Húsz forintról váltót adott az árendásnak, abból létt a lejáratkor negyven, az» után nyolczvan, azután százhatvan, mindig dup« Ián. Egyszer megszólalt a dob a Bagamér udva* rán; a szegény ember felesége nagy bújában beleugrott a kútba, ott veszett. Bagamér maga felgyújtotta a házát, hogy ne lehessen már most senkié sem; baglyok és patkányok hadd lakják. Akkor bujdosott el, mert el akarták fogni. Akkor került a Borsa bandájába, a hol még négyen voltak. A másik három közül kettó' egy testvér volt; azok a korcsmában ütötték agyon egy haragosukat. Vásott két legény lehetett, mert minden áron rabolni, gyilkolni akart mind a kettó'; s hogy Borsa nem engedte, elhagyták; magoknak állottak, külön bandába. Harmad» napra kiraboltak egy öreg zsidót s félig meg is nyúzták. Negyednapra már rajtok ütöttek a pandúrok s kemény tusa után elfogták mind a kettőt. A vallatáskor ártatlan bárányoknak hazudták magokat s Borsa Józsira kentek min» dent, a mit csak lehetett. Erről persze semmit sem tudott Józsi, különben tán egymaga is be» állított volna a vármegyére, hogy ott csapja agyon a két nyelvelő gazt a börtönőrök kö» zött. Bagamér már régen megbánta az ő dolgát; nem is lehetett hasznát venni. Ugy lézengett a vezér után, mint az árnyék, muszájból. Többször is mondta neki Borsa : — Erigy te haza, te Bagamér; nem olyan