Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

35 — Nagyszerű kicsi asszony vagy, szivem, — mondta, s boldog volt, a mikor látta, hogy az asszony csöppet sem fél. A nagy kertben jaj volt azontúl a seregélyek» nek, a melyek az eperfára jártak. Ella megtanúlt ölni, vért ontani, csakhogy ne kelljen elkerülnie Borsa Józsit. Endre semmit sem sejtett abból, hogy mi ennek az oka. IV. őszre járt az idó'. A Csellengő=mocsár fölött csapatostól libegett a fehéres=szürke halászka, a melyet mintha a legkisebb szellő is arrább lódított volna a leve» gó'ben. Gyönyörű zöld volt a messze terülő' pázsitos legelő a mocsár szélén ; de a nagy nádas kezdett már halványodni helyenkint, bent, a szigetek felé, a hol a forró nyár kiszikkasztotta a ringó vizet. A nád közt egy helyen keskeny csapás veze» tett, olyan, mintha vadállat járása lett volna. A játszó szél ráhajtotta a nádat s el=eltakarta. A ki nem volt itt járatos, az ugyan ki nem találhatta, hogy tíz lépésnyire bent, a nád közt, nem vész»e el egészen az útnak látszó nyílás. Alkonyodott s a halászkák kezdtek lassanként elvonúlni a csillogó kis rónavizek fölül; mentek tovább=tovább, valamerre, a hol éjjeli szállás várta ó'ket. Ugy tetszett néha, mintha a be» boruló égen fehér virágot fújna arrább a szél. 3*