Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

34 — Elvetemedett perszóna, — mondta Elia« nak, — ne is tessen többet kérdezni tőlem. Ella azt hitte, hogy Endrét nem akarja be« mártani a kulcsárné, azért hallgat. Ezzel csak mélyebbé vált szivén a seb. Izzó vágy keletkezett benne, hogy a szegénylegénynyel találkozzék.Ma jd vall az mindent. Attól kitudhatja az igazat. Pedig ez volt, a mire szomjazott, csak ez : az igazság. Azzal, hogy minél nagyobb titokban tartotta vágyát: nemhogy csillapodott volna az a vágy, sőt növekedett. Alma jobban hasonlított a mákonyevők má« moros önkívületéhez, mint pihenéshez. Lassan« lassan egész lényét áthatotta a nagy kíváncsiság mérge. Már nemcsak azt óhajtotta tudni, vájjon megcsalta=e, félre vezette=e az ura ? Ugyanazzal a túlzottsággal, a mivel kapitány=kérőjének meg« mondta, hogy azt szeretné, ha minden héten ve« rekednének érte : most azt vette a fejébe, hogy szembe kell néznie Borsa Józsival, a futó betyár« ral, a kitől olyan furcsán őrzik, de a ki a leg« többet tudja abból, a mit Ő maga is annyira vágyik tudni. Ki tudja, milyen lesz az a találkozás ? 1 Ugy lehet, hogy helyt kell majd állnia, akár csak a férfiúnak. Sem a regényes hajlam, sem a bátor« ság nem hiányzott belőle ehhez. De hogy szük= ség esetén helyt állhasson, hogy a bátorsága érjen is valamit, arról gondoskodnia kellett. Megkérte Endrét, hogy tanítsa meg a lövőfegyverrel bánni. Az urát meglepte ez a kívánság, de azért örült neki.