Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

33 lami bajba hozzalak azért, mert mutatom, hogy milyen bátor vagyok: azt ne kivánd tőlem. Tudja azt Borsa Józsi, hogy én nem félek tőle semmikép sem ; de ha nem vehetem is nagyon komolyan a fenyegetését, az üzengetését: azért a szememet nyitva tartom. Az ördög nem alszik. A pusztai magányban így kezdett a Borsa Józsi alakja Ella előtt valakivé válni. Ha Sújtó csak legtávolabbról is gondolt volna arra, hogy a re= gényes hajlamok mily nagy mértékben töltik meg a felesége lelki világát: kevesebbet beszélt volna erről a dologról. Hanem úgy látszott, hogy Ellát mulattatja mindez, mért ne telt volna kedve benne ? Az Ella szivén ellenben ott rágódott az a foly= vást növekvő s már szinte el sem pusztítható féreg, a mely az ura ellen való gyanakvásból táplálkozva élődött, s mérget izzadott. Valóságos rögeszmévé fejlett a fiatal asszony ingadozásra és túlzásra hajló lelkében, hogy a bujdosó szegénylegénynyé vált betyárnak van igaza. Szerette volna látni Borsa Józsit; beszélni akart volna vele. Arról teljesen megfeledkezett, hogy minő fenyegetéssel ijesztgette az urát az a szegénylegény. Kamocsánéhoz fordúlt, azt fakgatta. Mi volt itt azelőtt, hogy ő ide került; miféle leány volt a juhászszámadó leánya. A kulcsárné még most is belesárgúlt a méregbe, ha Julcsát emlegették előtte. Hogy ő rá milyen szégyent hozott min« denképpen ! Tőle jót ugyan nem lehetett a eányról hallani. Bázóony : Viióxhang. 3