Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

32 szor, de csak az ispánomnál, a kivel mindig megüzeni nekem újra : „szemet szemért, fogat fogért"; ezért kell résen lennem, az ilyen esze» veszett, a kinek nincs veszteni valója,sokat merhet. — De mért nem adja értésére, hogy magára ok nélkül haragszik? — Megüzentem én azt már neki többször is. Nem hitte. Ide hivattam, szavamat adtam, hogy nem lesz bántódása: nem jött el. Én vagyok talán az egyetlen, a kitó'l igazán tart. Az én te= kintetemet nem állja. Egyszer csak úgy a sze= memmel bírtam vallomásra, a mikor levágta a nádi csikasz egy szép tinómat, s mégis megvolt másnap a jószág mind egy szálig. Borsa Józsi akkor hajnalban áthajtott egy másik tinót a szomszédék gulyájából. Persze, hogy visszaterel» tettem. — S maga nem mer oda menni hozzá? — Ingerülten, fitymáló hangon kérdezte ezt az asz» szony. Endre nem értette, mi ez s vontatva, csudálkozva mondta : — Én mindent merek, szivem; megüzentem Borsa Józsinak azt is, hogy elmegyek a bandá» hoz egymagam, fegyver nélkül, mert beszélni akarok vele; de nem kaptam választ tó'le. Nem akar a volt bojtárom velem találkozni. — Hát ha olyan gyáva, akkor miért ó'riz tó'le engem ? — Hja, az egészen más, lelkem; te nekem mindenem vagy, legdrágább kincsem vagy, te nélküled sem életem, sem halálom, sem boldog» ságom, sem elkárhozásom. Hogy én tégedet va»