Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

27 tudta bántani; a mi eltöltötte ingerültséggel, fájdalommal, soha eddigelé nem ösmert dühvel. Ez a szörnyűség a juhász számadó leányának a szereplése volt. Az ura maga mondta, maga ös= merte be, hogy itt járt, itt szolgált a leány ő nála mielőtt tovább állott. Mért volt itt? mért ment el? ki hívta ide egyáltalában ? elküldték=e aztán, vagy megszökött=e ? Maga kívánkozott=e el, vagy agyonrémítették, elüldözték? Ki felel minderre ? ! . . . Sújtó megérezte, hogy magyarázat nélkül ho= mályos marad ez a része a történetnek s hogy a felesége, ha nem kérdezné is, nyughatatlan kíváncsisággal érdeklődnék magában az iránt: vájjon mi történt s hogyan történt. Inkább ő maga beszélt róla. Óvatosan, keveset, nehogy fontosabbnak tűnjék fel a dolog, mint a hogy az ilyesminek feltűnni szabad. A sok beszéd, a nagy részletezés csak felkelthetné a gyanút, nemhogy eloszlatná. — Pedig minden csak sok hűhó volt sem= miért, — mondta odavetve, oly hangon, a mely» bői ki lehetett érezni, hogy nem tűr ellentmon» dást, — mert nekem ahhoz a leányhoz semmi közöm sincsen. Arról sem igen tudtam, hogy Kamocsáné cselédnek megfogadta. Csak akkor kezdtem valamennyire érdeklődni a dolog iránt, a mikor az inasom meglopott s megszökött. Mondtak affélét, hogy vele ment a juhászszám» adó leánya is. — Szép volt=e az a leány? — kérdezte Ella, a kiben feltámadt az a különös féltés, a mi nem