Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

28 a jelennek, hanem a múltnak szól. A mai nap, a jelen, már az övé volt, azt tudta ; saját hatal= mát ösmerte annyira, hogy Vénusztól sem tartott volna. Hiszen imádta az ura; s az asszonyok jól tudják, hogy azt a férfit, a ki őket igazán szereti, tulajdonképpen alig kell nekik félteniök. De a múlt, a mikor ó' még sehol sem volt, a mikor az ura Ő nélküle élte le a hónapokat, az esztendó'ket, az rejthet olyan dolgokat, a miket keserű volna tudni. Igaz, hogy okos asszony nem firtatja a férje régi dolgait, a melyekről tiszta bizonyosságot úgy sem igen lehet szereznie. Talán nem is töró'dött volna Ella az asszony» kérdésekkel, ha abból a társadalomból valók lettek volna, a melyhez ő tartozott. De ennek a hirtelen megjelenő' s aztán rejtelmesen eltűnő pusztai leánynak az esetét egészen más szemmel nézte. Ha mégis úgy lett volna, hogy az a leány itt csak egy pillanatig is valaki lehetett: az neki, a finnyás nemes asszonynak halálos sérelme. Annál inkább, mert akkor, a mikor a juhász» számadó leánya itt volt, ő már félig=meddig jegyben járt Sujtóval. Oh, milyen borzasztó, milyen megrendítő volna, ha arról kellene meg» győződnie, hogy gyáván, gonoszúl, férfiatlanúl teszi bolonddá az ura! Ezeket villámgyorsan gon= dolta végig, úgy kérdezte : — Szép volt=e az a leány? Endre vállat vont. — S ha véletlenül szép volt, mit érdekel az téged? Én bizony nem nagyon emlékszem rá.