Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

26 szólott, de föltette magában, hogy nem veszi könnyelműen a bujdosó gulyás fenyegetését, hanem résen lesz, a míg meg nem bizonyosodik róla, hogy elmúlt már minden veszedelem; vége örökre a lidércznyomásnak, a mivel az az ostoba és mégis félelmes fenyegetés annyira tele volt. Ezt a valakit bagosi Sújtó Endrének hívták. III. Ezt az esetet, mondta el Sújtó Endre a feleségének, a ki csudálkozva, mohón leste a szavát. Élénk volt a képzelete s úgy suhantak agyában az izgató gondolatok, mint a sólyom a puszta térségei fölött. Hát ez is lehet, a mit most hallott? Hogy egy elbujdosott puszták fia titkos szorongásban tartsa az olyan ember lelkét, a milyen Sújtó Endre? Hisz' ez kész regény, a melynek bizonytalan sorsú hó'snó'je 8 maga ! Mialatt az ura beszélt, elfojtott lélekzettel csinálta meg a valóságon alapuló s mégis annyira lehetetlennek látszó mese folytatását. Hallotta az ura hangját, beszítta lelkébe a szavak értelmét, de mindjárt ki is egészítette azokat a képeket, a melyek homályosak voltak eló'tte s melyeket a vallomást tevó' férfi nem színezett ki eléggé az ó' kedve és kívánsága szerint. Vallomást tett az ura 1 ezt önmagában megállapította. Akárhogy magyarázgatná is, tulajdonképpen gyónás ez. Egy szörnyűség lappang benne; olyan valami, a mi elmondhatatlanúl