Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

25 gem ! Majd láttatok vón valamit, pedig közeli» tem már a hatvanat. Ez is, ez a marha, a dere» kát üti=veri a lónak, a helyett, hogy orron kol= lintaná ; ne félj, nem rúgott volna akkor. Lát» tarn, de még akkor nem tudtam szólani. Gáti Ferke volt a legrosszabbul. Annak betört vagy három oldalbordája, de az öreg Antinak estére már vizes borogatás sem kellett. Hanem a szép üzenetet ő maga vitte meg a nagyságos úrnak. Még hozzá is toldott: „Szemet szemért, fogat fogért 1 Borsa Józsi el akarja rabolni a nagyságos úr feleségét, ha lesz". Gáti Ferke is elég hamar meggyógyúlt, ember» halál tehát nem történt, miért üldözték volna valami nagyon Borsa Józsit, a kiről mindenki tudta, hogy nem rossz ember, csak megvadította, megbolondította a beteg szive, s az öreg Gáti rosszlelkűsége. Meg aztán nem is lehetett ám egykönnyen kézrekeríteni. Nagy pusztaság volt eló'tte, a hol senki úgy nem tudta a járást, mint ő. Holló» fekete ménje beleolvadt az éjszakába ; a puszták mocsaraiban más ló százszor is lábát törte volna, de a Borsa Józsi lova még azt is tudta, hova nem szabad neki lépni. Ezeket kettó'jöket ugyan semmiféle vármegye kopója el nem foghatta, utói nem érhette. Nem is töró'dött aztán Borsa Józsival más, csak a pandúrok, meg a Gátiak, a kik meges» küdtek, hogy ott ütik agyon, a hol találkoznak vele, ha az oltár eló'tt lesz is. Meg még valaki volt, a ki ugyan semmit sem