Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

24 hintott vissza nagyokat, dühösen. A fekete mén megvadult, minthogy rá is szakadt az ütleg, villámgyorsan neki fordult Gáti Ferinek, a ki közelebb volt hozzá s úgy rúgta mellbe, hogy egyszerre odazuhant az apja mellé. Abban a perczben koppant egyet a Gyurka fején is a gulyás fokosa. Kemény feje volt a legénynek, nem esett el, de feladta az immár egyenetlen harczot. Vissza» ugrott egy fa mögé, oda hívogatta magához Borsa Józsit. De a gulyásnak ennyi vér láttára lehűlt már a dühe. Feltámolygott a lovára, (nem akarta nagyon mutatni, hogy o is megkapta a magáét), csak akkor szólt vissza a lábon álló juhászbojtárnak: — Ti véletek én most leszámoltam. De a gazdátok is sír majd utánam. Tudom, hogy házasodik ! Jajkeserves sora lesz még neki ! Sze= met szemért, fogat fogért ! Vidd meg neki az üzenetemet, te kergefejű juhász ! Megsarkantyúzta fekete lovát s elvágtatott. Alig hogy elhangzott a lódobogás, kinyitotta a szemét az öreg Gáti Antal. Elkezdett nyöszö» rögni s felült, úgy tapogatta a kobakját, a mely ugyancsak megdagadt s a szeméig csupa aludt vér volt. — Él kend? — kérdezte a fia, Gyurka, szin= tén törölgetve beszakított fejét. — Látod, szamár. Hamar adj egy kis vizet, mert megint elszédülök. No, iszen szép gyerekek vagytok. Kitagadlak, elátkozlak, ti élhetetlen gyávák. Hej, ha csak orvul fejbe nem csap en=