Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

23 tem hát ! — rikoltotta végül neki dühödve s így bizonyítva, hogy ő is úr a maga portáján. Borsa Józsi azzal a szándékkal jött volt, hogy szép szóval, szép szerével veszi ki az öregbó'l az ügyek állását s megkérleli : hozná vissza a hű* telen teremtést, mert nagyon utána vész már teste=lelke. De a mint ezt a henczegő beisme* rést kieresztette a száján a számadó: elsötétült a bojtár eló'tt a világ s úgy csapta fejbe fokosá* val a gonoszlelkű ördögfajzatját, hogy csak el* bicsaklott tőle a nyaka s lehanyatlott nyomban a puszta földre. Gáti Ferke már elvégezte a dolgát s alig volt néhány lépésnyire, a mikor ez a súlyos eset tör* tént. Vad káromkodással ugrott fel Gyurka is a földről, s a két juhászbojtár egyszerre ment neki a gulyásnak. Hagyták az apjokat vérében, hal* dokolva. Vér vért kiván. Borsa Józsi vérét iszsza most mindjárt a szomjas föld. Ha az utolsó cseppig kifolyt, akkor majd lehet törődni az öreggel is. A gulyás tudta, mi vár rá; erős gyerekek vol* tak a Gátiak; minden verekedésből győztesen szoktak kikerülni, mert hogy össze is tartottak; s most ketten voltak egy ellen. Az igaz, hogy Borsa Józsi volt az az egy. Most éppen halálosan el volt keseredve s úgy gondolta : ha agyon verik, csak jól jár; de a ki Gáti van ezen a világon, azt mindet meglékeli előbb. Megrohanták a juhászok a juhmarasztaló vas* kampós botjaikkal. Borsa Józsinak csak annyi ideje volt, hogy a lova mellé álljon, onnan su*