Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Fekete vér

129 lem most már elválhatsz, a mikor az egész dolgot tudod? Most hagynál el, a mikor kiadhatsz s hóhérkézre juttathatsz ? Velem jösz, vagy négyfelé hasítalak! Elhurczollak a sárgapatakhoz s rád gurítok ott egy százmázsás sziklát. Az alól kapard ki azután magadat! Jösz velem, én mondom, — én akarom! Ha ellenkezni mersz, rögtön meghalsz! Ne félj, már benne vagyok; már elkezdtem és meg nem riadok többet semmitől sem. Még egy mukk, és ütött utolsó órád! Az asszonyban feltámadt az agyonzaklatottak elszántsága. Osszekuporodott az ajtó sarka mellett s kinyújtotta a körmeit, akár az ingerelt vadmacska. — Ide ne gyere, ember! hozzám ne közelíts! utállak, mint a bűnömet! Hogy verje meg az Isten még azt az órát is, a mikor elibém kerültél. El vagyok átkozva, meg vagyok babonázva ; a gonosz kerített hatalmába, vele czimborálok ... te általad! ... De nem állom tovább. Hadd legyen vége, hadd! Ha megölsz is, ha a beleimet kitiprod is. Inkább egyenek meg a farkasok, semhogy tovább tűrjek, szenvedjek tőled .. . hogy gyilkossal valljak közösséget. Mert az vagy, gyilkos vagy! Gyilkos! gyilkos!! Bizonyos, hogy már nem volt tiszta az esze. Megzavarodott a sok izgatottságtól. Most már nem volt mit várnom tovább, itt volt a cselekvés pillanata. Már mondtam, hogy a padlásról könnyen lelőhettem volna azt a feketevérű gonosztevőt, de Bázóony: ViOMhang. 9