Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

1. A balázsi réten

2 4 BÁRSONY ISTVÁN 4 Fel sem veszi az éles sást, a hegyes nádat, a szúrós kotut, mezítláb mászkál rajta. Langyos őszi nap csókolgatja az öregedő földet; előttem a csöndes ló, apró rigyásaival, meg-megcsillanó tükörvizével; mellettem egy jó futamodásnyira a Kurjantó hoszszasan vonuló homokdombja. A futóhomokot megkötötte rajta az akácz, meg a nyárfa; szólóültetés foltjai tarkítják a domb sárga talaját. Igazi, tökéletes zöldet csak idelent látni a balázsi réten, ahol az apró tavak környékén hallani, hogyan rúgtat végig titkos vizi utakon egy-egy láthatatlan szárcsa. Vájjon hol van Pál úr? Bent czaflat a ló túlsó oldalát környező nádasban. Az ott a magyar bambusz-erdö. Néhol két ölnyi magasra is nyúlik, aljára pedig örökös félhomály borul. Minden kis fuvalom megingatja a nád hajlós szálát, attól egymásra fekszik a pihés nádbuga s örökké mozgó ernyőt alkot. Pompásan húsölhet alatta a nádas, banditája, a pusztai róka. Egy vörös gém emelkedik ki a nád széléből, jó meszszire innen. Azt Pál úr zavarta fel. Megjegyzem az irányt. A gém recsegő- fagóthangokat hallatva, lomhán kanyarodik viszszafelé, de még nem teszi meg az egész fordulatot, máris ijedten dobban meg a légben, csapkodja a szárnyát, lécSüngeti hoszszú, pipaszárlábát, nagyot nyeffen s lehullajt valamit arra a tájra, ahol épp' akkor Pál úr csörtet előre a nád közt. Dehogy csörtet! . . . Úgy csúszik, mint a menyét; csakhogy a menyét több figyelemre méltatná az előtte felröppenő nádi verebeket. Feje fölött barna parti fecskék gyülekeznek; amerre a ravasz vadász mozog, kihajtja a nádból a tömérdek szúnyogot, az csalogatja oda a sok fecskét. Pál úr csupán csak arra ügyel most, hogy minél halkabban sikkaszsza át magát a sűrűségen. Érti ő azt. Ha egy erösebb szellő lendül, az neki sokat ér; attól zúgás, szöszmötölés támad a nád között: nem tűnik úgy föl, hogy súlyos lépések taszítják félre helyéből az ingó-ringó erdőt. Hallgat itt most minden. A gém már régen elszállt, alig látom a meszszeségben, de ah, hirtelen gyönge suhogást hallok mögöttem: hát nem a tőszomszédságomból rebben fel egy lenge szárnyú hófehér madár? Egy kis selyemgém. Tulajdonképen zsömlyesárga. de mikor röpül, majdnem olyan fehérnek látszik, mint a kócsag. Némán váll át a tó másik oldalára s félelem nélkül ereszkedik le ott.