Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

1. A balázsi réten

* A BALÁZSI RÉTEN •if 3 Pál úr a pocsogóból a mély vízbe ereszkedhetett már azóta. Először féllábszárig, azután derékig. Kitelik ám tőle. Elképzelem, hogyan köti fel a nyakába a tarisznyáját, hogyan emelgeti minél magasabbra a puskáját; fejét előre nyújtja, szeme majd kidülled, amint befurakodik tekintetével a keskeny vizi ösvény rej tjeibe. Nagy alak ám Pál úr! Most már nem üt zajt a mozdulataival; vízben gázol, az elfogja a a lépése zörgését. Egy-egy csobbanás vagy locscsanás hallik utána, mint mikor a hal kipattan a tóból és újra viszszahull rá. Szinte látom, hogyan ácsorog időnkint, hogy tájékozza magát. Ha kiér a nagy nádból, bejut a kákás területre, ott már közel lesz a tóhoz, ahol a ruczák vannak. A hoszszas mozdulatlanság megnyugtatja az egész környéket; a törpe búvár, amely a gyanús locsogásra félénken bujt meg az imént a csereiben: halkan kitytyegve jelenti magát és siető evezéssel igyekszik ki a rónavízre. Véletlenül lenézek az iszapra, a melybe egészen besüppedt a lábam. Nem iszap az már; a megbolygatott láp kieresztette nedvességét: — kis tóban állok. Egy nyomorúságos barna féreg erőlködik a víz színén, hogy a közelembe jusson: egy éhes piócza az. Ah, ebben Pál úrnak lebet most igazi bősége! Eszembe jut a pióczaszedó ember, akit mindig itl lehet találni a balázsi rétben. Kimondhatatlanul rongyos alak; egy kis vászonzacskót czipel a botja végén, a lábaszára csupasz. Be szokott állani a tóba, ott lesi, hogy mikor lepik el a lábát a vérszopó csúf kis bestiák. Mikor kellemetlenné kezd válni a dolog, kiemelgeti lábát a vízből s nagy megelégedéssel szedegeti le rólok a zsákmányát. Azt azután kilószámra adja el Budapesten a gyógyszertáraknak. A barnás-zöld víz mélyén Pál úr is láthatja most a pióczák nesztelen mozgását. Hogy lopakodik felé a vérszomjas had! . . . Karcsú, hajlékonytestű, piczi kigyó az valamenynyi. A nádtorzsokról is leválik egyegy; úgy húzódott meg eddigelé ott, mintha húzatlan csiga-biga volna. Most valamenynyi arra igyekszik, ahol a víz hullámzásából vendég érkezését sejtheti. Valaki friss vért hozott a réti pióczáknak .... Pál úr felsziszszen s lassan emeli meg egyik bokáját; gyakorlott kézzel simít végig rajta s lesodrítja a megragadt pióczákat a vízbe. Van egy, amelyik már nagyon is otthon érzi magát, azt úgy kell letépni, 1*