Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404
12. Az átokházi pusztán
OS — ft BÁRSONY ISTVÁN tf— Gondolkodott egy kicsit, azután körmönfontan ki akart térni az egyenes válasz elől, de csak még jobban csávába került. — Hogyne ismerném, mondta, hisz együtt betyárkodtunk! Szögedi Andrásné, a ki a ház mögött éppen a szólló-szedésben fáradozott, el nem tudta képzelni, micsoda harsogó kaczagás háborgatja meg a tűnődésében. Mikor a szőllöt hozta, ráterelte az öreg a beszédet: — Szép fehércseléd volt valamikor. Ezt el lehetett hinni; de még azt is tudni akartuk, hogy mióta vannak együtt. — Együtt régen vagyunk, hanem az esküvőnk már csak azután volt, hangzott a becsületes válasz, a mi megint új oldaláról mutatta be nekünk Szögedi Andrást, az agyafúrt parasztot. Agyafúrt mondom, mert ha hallgatni akart, olyan feleleteket tudott adni, hogy a delfii orákulum se különbeket. Megpróbáltuk kivenni belőle, hogy hát mégis mi vitte rá arra az elszánt lépésre, hogy megházasodjék, mikor nem volt vele muszáj. — Jaj, ténsúr, mondta jóslatszerű-hangon, hiába ott minden, mer" nagy törvínye van az aszszonynak. Ebből gondolhatott kiki, a mit neki tetszett. Azt is, hogy Angyal Bandi utódja és név-örököse papucs alatt nyög s így jónak látja nem tenni indiszkrét nyilatkozatokat. Bizony Angyal Bandiról eszembe jut, hogy milyen úri dolguk lehetett ezen a környéken valamikor a híres betyároknak. Ez a végtelen terület, a mely mindenütt oltalmat és menedéket adhatott az üldözött szegény legénynek, szinte csalogatta a bujdosókat. Itt van a szomszédságban a negyvenkétezer holdas szabadkai erdő. betyárbújtató sűrűségével; itt vannak a tanyák, az elszórt azilumok, a honnan került a szegény legénynek egy kis enni-inni való; de itt van maga a puszta, azokkal a rejtelmes hajlatokkal, mélyedésekkel, apró völgyecskékkel, a melyek tulajdonképen csak akkor látszanak, ha melléjük kerül az ember, különben pedig az egész sík homoklegelőn nem sejteni egy akkora mélyedést, a menynyiben egy alvó bárány észrevétlenül meghúzhatná magát. Megnéztem ezeket a sivatagbeli öblöket, omló homokba vájt katlanokat s űgv találtam, hogy egynémelyikben tizenkét lovasbetyár is meglapűlhatna, ha a lovak nyakát egymáson keresztbe tenné, hogy csöndes
