Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

12. Az átokházi pusztán

—-X- AZ ÁTOKHÁZI PUSZTÁN IF— G9 legyen az állat. Három-négyszáz lépésnyire onnan már hiába nézne szét a csendőr az átvezető úton, nem látna a pusztán még egy eleven ürgét sem, nem hogy lovasbetyárt. Ki is gondolna arra, hogy ott keressen valamit a nyitott tenyerén, a hova úgy hiszi, vakon is belelát? . . . Elmenne a fegyveres erő gyanúllanúl a betyár mellett s kutatná a súrú erdőt, meg a hírhedtebb tanyát, mikor a puszták fia nyugodtan sütkéreznék az árnyéktalan homok puhaságán. A vége az lett, hogy mikor jól tartottuk magunkat is, Szögedi-ViktorAngyal Bandit is minden jóval, bekövetkezett a búczúzás, a felczihelődés. Akkor először is megkapta átokházi vendéglősünk dús fizetésnek is beváló gavalléros »borravalóját«, a miért a felesége kiszolgált bennünket. Ez nem volt neki elég. Karjára kapta a porontyát, megmutogatta mindnyájunknak, pacsit adatott vele egy-két hatoskáért. Ez is rendben volt, de még ez sem zárta le a pusztai farkas kalkulusát. Mikor a kocsik már előállottak, még egyet csavart elméje csapján s elkezdte emlegetni a sarjút, a mit a lovaink nála elfogyasztottak. Fogyott a türelmünk. — Ejnye, de hisz az már az ebéddel együtt meg volt fizetve? Szögedi András egyet rántott zömök derekán: — Hát akkor úgy is jól van! mondta s a képébe dugott egy prezentszivart, a mivel tele voll a mellénye zsebe. No így már nem csodálom, hogy megszedte magát ezen a homokon, de azért röstelném, ha igazi típusa lenne ó a szegedi tanyák magyar parasztjának. Vagy tán mégis jobb lenne, ha mind ilyen lenne a magyar ember az élelmességben!