Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

1. A balázsi réten

A BALÁZSI HÉTEN. őneki egyéb érdemes vad ezen a világon. Ha egy vadkacsa száz öl magasan átvált fölötte, ő megösmeri kedves madarát a lába mellett elúszó árnyékról s szerelmes vágyakozással pislant fel rá. Neki az az élet legigazibb boldogsága, ha egy jó lövéssel lekaphatja az előtte felszálló rnczát s hallja, mekkorát czuppan a nagy kövér madár, amint a lápi sáron elvágódik. Elmennék »keríteni«, — szól Pál úr tétovázva; atlól tart, hogy hátha leszavazom. Teljék kedve, Pál úr. Emberem elindul, én meg beállok a káka .közé, a térdig érő sűrű iszapba. Amíg odaérek, egyik sárszalonka a másik után csap fel előlem s szortyogó hangját hallatva villan beljebb. Most irgalom adatik nekik; egy korai lövés elzavarná a Pál úr ruczáit. Ott megy a derék férfiú a domb alatt, a sás-zóna szélén. Termete hajlott, de annál ruganyosabb a lépése: ahhoz szokott, hogy reggeltől estig járja a zsombikot. Bársony: Víg világ. '