Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404
12. Az átokházi pusztán
66 — ff BÁRSONY ISTVÁN ff — bizonyos otthonunk, hanem a szebb árnyék, meg a gyöpösebb, szellősebb tájék kínálkozását fogadja el nyújtózkodásra vágyó testünk. A Viktor Bandi tanyája körül egy vén akáczfa áll őrt a sík mezőn. Egymagában dülleszti neki lombjait a szélnek; viharban körülötte kavarog a pusztai homok; alatta a juh-legelő egy egészséges zöld foltja terül. Oda igyekeztünk. Ez már a szegedi tanyák különös világa, a mely néhol úgy indúl, mintha már-már faluvá tömörülne; de mielőtt kifejlődnék az utcza, egyszerre megint ritkulnak, szétszóródnak az egyszerű házak, a kis gazdasághoz való épületek, s lesz a faluból megint pusztaság; emberlakatlan, hullámos lapály. Itt más fogalma van a szomszédosságnak. A hova városi ember már levelet küldene, a szegedi tanyás oda még átkiabál; a sikon mindenütt látni egyforma facsoportokat, a melyek a tanyák környékének egyetlen változatosságai s a melyekben meghúzódik, elrejtőzik a gazdák lakóháza. De micsoda gazdák! Budapesten is háziúr lehetne közülök akárhány; a tanyai élet kevés igénye mellett a ládafiában marad a kereset; becsülettel szaporodik, igyekezettel gyarapodik, a míg úgy megszedi magát a gazda, hogy tízezer forintos hozományt tud adni a leányának, a hogyan a mi Viktor Bandink is cselekedte. Egy fürge, őszbecsavarodott, bajuszanyírt, gyorsbeszédű, hányi-veti parasztember kuporodott mellénk az árnyékos akáczfa alá, amikor körülfeküdtük a sok drága elemózsiát. Nem is ült le, csak guggolt s keresztbe tette két térde előtt az ökleit, a mint megölelte a lába szárát. Kurtaszárú pipát billegetett a foga közt, úgy kormányozta a szár irányát a szája szögletével; ha nevetett, akkor felbillent a pipa a szeméig, ha meg diskurált, akkor oldalt csapódott a füle felé. Ez az öreges legény volt Viktor Bandi. A magyar paraszt egy vidéken se félős, legfelcbb egy kicsit bizalmatlan a míg a nyelvén nem beszélnek vele. Viktor Bandi gazd uram ugyan még ebben sem vala finynyás; ösmerte már a szabadkai vadászurakat s úgy megböcsült és kedvelt bennünket, hogy épp csak így nem kezdte a diskurzust: »hallja kend«! Nagy élvezettel gusztáltam ezt az érdekes alakot az úri környezetben, a melynek minden tagja az ő furcsa, zamatos, hogy ne mondjam szaftos beszédét leste. így nem gondolkodnak, nem beszélnek a gondolatrejtő
