Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

9. Estétől hajnalig

ESTÉTŐL HAJNALIG. A KIS kocsisok viszik a lovakai ki, a lókertbe. Este van s a falu fölött már ' eloszlott az a sűrű por, a mit a csorda, meg a csürhe vert fel hazatértében. A sötétedő utczák csöndesek. Bihar, a falu bak tere, a kőkereszt mellett ácsorog: arra kell elvonulniok a kis kocsisoknak. Jön egy megint; féloldalt iil a lovon s hátra csápol ostorával az el-elmaradozó párákra. Pipa van a szájában, pedig ma dobolták ki, hogy amig a sok asztag csépeletlen, nem szabad pipázni se utczán, se szérűn, se udvaron, csak bent a házban a tűzhely mellett. Meglátja a baktert a gyerek s megijed, odamutatja neki az újdonatúj háromkrajezáros cseréppipát: »nem ég ni, Bihar bácsi!« — De az öregnek mindegy az, kikapja a fiú kezéből a pipát, ledobja a porba s rátipor. A cseperedő legény nem várja a prédikácziót, közé suhint a lovainak s elkoezog onnan hamarosan. Alighogy elfödi a nyomán támadó por: lehajlik a bakter s felveszi a pipát. Nem esett kár benne, iszen szándékosan melléje toppantott. A pipa meg van tömve; amint bütyökujjával kitapogatja, érzi, milyen nyirkos a dohány benne; bizonyosan a szárítatlanból lopoll le a kölyök egy csomót. Mindegy no, az is megteszi valahogyan. A vén kujon körülnéz, vedlett szűre alá kapja a fejét, kicsihol s mohón szipákolja a félig nyers dohány füstjét.