Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

9. Estétől hajnalig

-H- ESTÉTŐL HAJNALIG 4 45 Most már jobb neki nem állani itt útban; arrább ballag a kökényközre. Egy lomposfarku, csatakos kuvasz kullog utána; most éppen bebújt eg}' árokba, ott vadászik egy lopózó macskára. — Sobri nye! Az árokparton megzördül a gaz s a magas szamártövis közül előbúvik Sobri. Figyelmesen tekint gazdájára, mintha azt kérdené: — No, hát mi lesz, öreg? Éppen a papkertje alatt vannak; a kutya szemközt fordul a sövénynek s farkcsóválva ácsorog egy helyben; hegyezi a fülét s féloldalt fordított fejével mintha viszszaintené a baktert. — Korán van még hékás! morogja Bihar s újra csettint: nye Sobri, nye! . . . Kiérnek ketten a templomtérre, éppen akkor üti a kilenczet. A bakter előkapja a tülkét s nagy lélegzettel fúj belé. A pásztorkürt bugása hoszszasan zendül végig az alvó világon s mikor viszszhangját is idelökdöste már a szőlődomb, rákezdi Bihar a bakternótát: »túzre-vízre vigyázzatok! . . » . . . zatok! . . . zatok! . . .« mondja valaki meszsze, az Orbán-kápolna körül, fent a hegyen. A kis kocsisok bizonyosan mind kimentek már a lókertbe, nincs a csatangoló kuvaszoknak mit megugatni. Egy kis tarkakutya szalad át egyik sorról a másikra, mikor Biharék befordulnak a nagy utczára. Sobri, — vesd el magad', — utána ered a csinos kis jószágnak, s amilyen bumfordi nagy dög, úgy elkezdi illegetni magát, mihelyt beéri; még nyihog is hozzá. Bihar felmordul: Sobri nye! hagysz békét annak a kis szukának? marha! Most már igazán minden hallgat. A fehérhomlokú házak valamenynyien behunyták a szemöket: sehol se látszik lámpafény. A gólyafészkek mellett hoszszúlábú madarak gunynyasztanak, azok az anyányi gólyák, akik kiszorultak már otthonukból. Amint rá-rásüt a hold a begyökre: szinte csillog a toll rajtok. A »csuka-torká«-nál épp most sunyított be valaki a Fájgele Mátyás udvarába. Nem is az udvarba, csak az utczai virágos kertbe, ami a nagy tiszta svábház oldalán van. Bihar csöndesen ballag arra s hátra inti azonközben a kutyát. A lombos eperfák alatt majdnem a házig jut, de tovább nem is megy. Nincs itten semmi baj sem, csak fenstrál egy legény; ablakviziten van a Mánherzék Johannja, ennél a kis szeplős