Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

8. Egy juhász, egy gulyás, meg egy bunyó

41 hátra, hogy magával rántotta a földre a nyápicz sintért. Több se kellett a másik komondornak, látta, hogy milyen bajban van a pajtása s hogy egy rongyos czigánynyal hogy rángatják egymást a földön. Nem törődött vele, hogy nincsen otthon s hogy tilalmas amit tesz: nagy torzsalkodással ugrott neki a gyámoltalan sintérnek s elkezdte szabni neki az uj nadrágot. A sintér ordított, az egyik kutya hörgött, a másik morgott, a vásáros nép öszszeszaladt, a gyerekek pedig elkezdtek Kapás után kiabálni: Nini bácsi! gyöjjík mán! isz' mindjárt lehúzza rúla a rájthúzlit! De Kapás Gazsi meg sem fordult, hanem csak ment peczkesen előre és újra beleharapván a pipája szárába, foghegyről és vontatottan mondá: Ha fí sintér, iigyejjík magéira! * A másik érdekes alak, a kit nagyjából emlegetek, néhai István gazda, a k—i volt gulyásszámadó, — isten nyugosztalja. (Kegyelettel gondolok a derék emberre, mert mikor hat éves koromban fejjel belebuktam egy esővizes kádba, ö mentett ki. A czipőmnél fogva húzott ki s félmarkában csöngetve, vitt biztosabb helyre. Nélküle — ki tudja nem lennék-e most kis szárnyas angyalkája a jó Istennek ?) Az öreg István még a régi gulyások közül való volt, a kik czopfban viselték a hajókat s hosszufogú. koronás tetejű fésűt szúrtak a kontyuk helyére. Megnövesztette a bajúszát egy-egy arasznyira; kenőcscsel bekente, vékonyra kisodorta, hogy olyan volt, mint egy ostorcsapó. Pufók piros arczát a szél hiába fújta, dér hiába csípte: meg nem ránezosodolt az. Volt egy szürke lova, amelyikkel a gulyát terelgette. Ez a csudaállat úgy ugrált az apró zsombikon, mint a zerge a járhatatlan sziklán. Más ló egy nap alatt tízszer kitörte volna a nyakát az István járásain, ahol a szürke el se fáradt. Angária-fizetéskor együtt állítottak be a gazdatiszthez. István kikapta a bérét, a markába szorította s koczogott haza a szürkével. A pusztai tanyán lecsapta a markát az' asztalra s kinyiliársnnii: Ví(j viU'ig. í)