Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

8. Egy juhász, egy gulyás, meg egy bunyó

42 4R BÁRSONY ISTVÁN 4totta. Persze, a pénz kihullott belőle, az apraja gurult-gördiilt végig az asztalon. — No, olvassátok meg — monda örökké rekedt, recsegő hangján — megvan-e mind? Tudniillik ő maga világéletében se vitte annyira, hogy egy pengőforint ára aprópénzt össze tudott volna olvasni. De nem ez volt a leghíresebb tulajdonsága, hanem egyenes szókimondása, szinte barbár őszintesége. Egyszer bement a városba, hogy megkeresse a kasznárt, aki öles, hatalmas termetű Góliát volt. Mikor befordult a konyhába, egy csöppecske teremtés, egy formás, gyöngéd aszszonyka köszöntötte ott fogadj istennel. Megtetszett az öregnek a sürgó-forgó csinos kis nőcske, tán azt is bitte, hogy a szakácsné, hát szóba állott vele. — Itthon van-e a kasznár űr, lelkecském ? A menyecske sértődve pattant fel: — nincs itthon, mit akar kend vele? István nagyot nézett. Megakadt az esze ebben a haragos hangulatban; már nem törődött a kasznárral, egyébre lett hirtelen kíváncsi. — Kicsoda maga itt, szentecském? kérdezte tétovázva. — Hogy kicsoda vagyok? hát mi köze ahhoz kendnek? Az vagyok, a ki vagyok, a kasznárné vagyok, pörgött a szép aszszonyka indulata. Nagyot néz erre az öreg István, azután sodrít egyet hoszszű bajúszán. — Ejnye — mondja — sose hittem volna, hogy annak a nagy, marha embernek ilyen hitvány kis felesíge legyík! . . . Most csendes emberek már valamenynyien, ö is, a kasznárék is. * Még hátra van a bunyó. Anekdota ez. Rövid, de jellemző. Agarásztak az urak a Bácskában, de roszsz irányt vett a nyúl, beleszaladt a bunyó vetésébe. A rohanó agarak s a vágtató lovak bizony mind utána! Baj, baj, de mikor a sporthév könynyen kárba viszi az embereket! A bunyó dühösen szidja az urakat s kergeti őket a vetésből kifelé, egyszerre felpattan egy nyúl a lába alól. — Ni a nyúl, ni a nyúl! ordít tele torokkal a bunyó; utána! hajrá! utána! kezdi biztatni az urakat.