Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

4. Borbolya vadkan-lesen

^ABBAN az időben, mikor Borbolya még jó barátságban volt Csesztelnák Johannal, a susogói erdészszel, sokszor öszszeült a két derék ember s egymást bolondította pipaszó mellett saját élményu hallatlan kalandok elmesélésével. Borbolya kántor létére is akkorákat mondott, mint maga Hári János. Szerette fitogtatni katonamivoltát, s ha valaki kételkedve csóválta a fejét, mikor ő háborús történeteket hazudott: mindjárt felpattant s így kiabált: — Habt acht! Gwehr 'raus! Links um! Rechts front! Erre csendesen megadták magokat azok, a kik sohasem voltak katonák s csupán Csesztelnák Johann mosolygott tovább is gyanúsan. Nono — mondta, az ő specziális dialektusában, mikor látta, hogy Borbolya majd átszúrja harczos tekintetével, — nem bántlak; mit nízed úgy rám vasvilával? Csag had kukorikolsz tülem akármi. Nekem nem szájadal vitizkegy; iszen ragyás futoncz vagy mingyán, ha vadkant meglátod lesen, — tudom úgyis. Minthogy a Borbolya ábrázatját élénk nyomai tarkították egy néhai hólyagos himlőnek: szerfölött gyöngédtelennek lehetett volna tartani ezt a czélzást, ha a kántor hirtelenében olyan elégtételt nem vesz magának, a mely után azt sem tudhatta a hallgatóság, hogy melyik hát a két vitás ember közül a sértett fél. — Mámmeg sokat jár a papulád, te jáger! Hájsz' katona vótam én, őrmester vótam én: ki mutogatta jobban a hátát Königgratznél ? he?!.. BORBOLYA VADKAN-LESEN.