Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

3. Borbolya ruczázik

4 BORBOLYA RUCZÁZIK 4 15 az a dicsőség, hogy ruczát lőtt, ámbár nem hozta haza, megfojtotta volna, ha nem beszélhet róla. Csak azt érte el vele, hogy az aszszony kinevette. — Te?! — mondta, —- te lőttél volna ruczát? Bizonyosan álmodtál, jó ember. Talán kidobtak valami korcsmából, vag}' pedig oly helyen jártál, a honnan egy rocska mosogatóvízzel riasztott el a gazda! Méltó párja lehetett volna ez a menyecske Xantippének. Borbolya nem is válaszolt. Végignézett élete párján s megesküdött magában, hogy megmutatja ö, kinek van igaza. Másnap kiment a »Pocsogóhoz« esti húzásra. Elvitt egy pár tuczat töltényt s mind elpuffogatta. Nagyszeréi idő volt, a ruczák gyönyörűen jöttek, lomhán suhogtatták szárnyokat a langyos nyári levegőben s szép köröket csinálva, kanyarodtak erre-arra. a nádas fölött. Borbolya czélba vette az elsőt, a mely lótávolba jött s meghúzta a ravaszt. A dörgést kétszer is viszszaverte az átellenben levő szőlőhegy. De a mint a löporfüst elszállt, látni lehetett, mint emelkedik a szép kövér vadrucza gyorsított szárny csapással a felhók felé s lassankint egészen elhangzott susogása. Kezdetnek ez nem valami biztató volt. De hisz' a gyakorlat teszi a mestert, s a zsidó is megverte a fiát, mikor először nyert — gondolta a kántor. S—s—s—s—s! hangzott megint a háta mögött az ösmert szárnysuhogás. Piff-puff! gyújt oda Borbolya; a rucza ijedtében leküldi névjegyét s azzal szelel, amerre kevesebb a lárma. Ettől kezdve egyik lövés a másikat éri, a nagy testes tőkekacsák majd leverik a kántor fejéről a kalapot; Borbolya megszelesedik a folytonos tüzeléstől, a tökéletes eredménytelenségtől s a míg csak teljesen be nem sötétedik az idő: vakon lövöldöz arra, a merre ruczát sejt. Otthon gondoskodnak róla, hogy a fáradalmak után meg legyen fűszerezve a pihenése. Neje eléje áll s foghegyről adja neki tudtul, hogy nincs vacsora. A ki éjszaka csatangol, az gondoskodjék magáról; tisztességes házban, faluhelyen, nem szokás éjjel sütni-fózni. Minthogy pedig még csak kilencz óra, a szomszédok mind ébren vannak s hallgatják Borbolyánét, a ki így végzi be a mondókáját: — Hát hol van az a rucza? talán bizony megint azt fogod füllenteni, hogy lőttél egy tuczatot, de mind elvesztetted. Minek is vesz a