Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

3. Borbolya ruczázik

ff BÁRSONY ISTVÁN í'rkezébe puskát ilyen tintásujju ember? Nem ég ki a szemed, hogy világcsúfjára ilyen nevetséges vadász vagy? Előbb-utóbb valami mezei munkást fog meglőni a boldogtalan! Borbolya magánkívül volt. Másoktól csak tűrte a tréfát, de a felesége komoly dorgálása kegyetlenül fájt neki. Érthetetlen szavakat dohogott s lefeküdt éhesen. Egész éjjel nem tudott aludni. Folytonosan ruczahápogást hallott képzeletében; nagy szürke szárnyú gácsérok legyezték, majd kiverték a szemét. Úgy rémlett neki, hogy nem is hápogás az, a mit művelnek, hanem szemtelen kaczagás, hahotázás. Hajnalban, mikor még alig pitymallott, nem bírta ki tovább. Azt gondolta, hogy meghal, ha kell, de kiköszörüli a csorbát. Kibújt az ágyból s borzasztó aggodalmak közt amiatt, hogy szeretett neje észreveszi: csendben felöltözött, fogta a puskáját és elindult hajnali húzásra. Reggeli imádságát az úton mondta el s beleszőtt egy kis könyörgést az iránt is, hogy legalább ma legyen szerencséje. Fölösleges volna részleteznünk a vadászatát. Leverten és egyetlen töltény nélkül került viszsza. A ki így látta, megeshetett rajta a szive. Csak a felesége szive nem esett meg. Rikácsolva rohant rá, mikor bekullogott az ajtón. Na, lássa az ember, ihol a híres vadász! Reménylem, hogy most nem vesztetted el a ruczáidat? Ma vendégséget csapunk; már meghívtam a szomszédokat, csak elég rucza legyen, mert ugyan sokan leszünk! Borbolyának vésztjósló kifejezést öltött az arcza, felkapott egy töltényt az asztalról s szó nélkül beletolta a puskája csövébe. Lesz rucza, aszszony! csak hívd ide az egész falut, — mondta sötéten s kirobogott. Borbolyáné el nem tudta képzelni, hogy mit jelentsen ez; éppen utána akart menni, mikor iszonyú durranás rázta meg az ablakokat. — Jézus! — sikított a modern Xantippe, s abban a hitben, hogy elkeseredett férje a mód nélkül való boszantások miatt agyonlőtte magát, reszketve rohant ki. Ott állt Borbolya az udvar közepén, kezében a füstölgő fegyverrel.