Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

3. Borbolya ruczázik

BORBOLYA RUCZAZ1K. Lz A BORBOLYA valóságos legendái alakká vált már előttünk. A mi furcsaság a vadászéletben megfg eshetik, az ó vele mind legalább is dupla kiadásban esett meg, s oly történeteket is beszéltek róla, a melyek hajmeresztő my hatással voltak a hallgatóra. Különben el lehetett róla hinni mindent. Csontos alakja hivatva lehetett volna arra, hogy minél több terhét viselje az életnek; s ezenkívül türelmes mivolta azt okozta, hogy mindenki tódította az ő viselt dolgait, mert nem kellett attól tartania, hogy Borbolya egyszer megsokalja a tréfát s a botja vastagabb végét mutogatja az incselkedőknek. Ez szolgáljon a derék ember körvonalos jellemzésére; de a mit most elmondok róla, az színültig igaz, megtörtént. Kántor létére elég nyugodalmas életet élt; dolga kevés volt, ráért barangolni, s a kik a mezőn látták, tanúskodhatnak róla, hogy soha se hiányzott válláról a puska. Isteni nyugalommal botorkált végig a réteken, a szántáson, a tallón; néha felugrott előle egy-egy nyúl, ha észrevette, rálőtt; volt esel, hogy agyon is puffantott egyet. Ilyenkor büszkébb volt egy grandnál s hazamenet úgy lóbálta, fitogtatta zsákmányát, hogy mindenkinek észre kellett vennie aznapi vadászata nagyszerű eredményét. De ha valami szárnyas vad került eléje, arról egyáltalában nem veti tudomást. A kövér fürjek csak úgy zurbolták körülötte a levegői; néha