Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

2. Jó barátok

10 Borbolya a pinczénél levette a csacsi hátáról a csobolyókat s eltűnt a gádorban. Bandinak se kellett több;meghengergőzött a puha fűben, azután őznek való pákpsztossággal csipkedte meg a szőlőleveleket. De nem ízlett neki a kesernyés savanyúság, hát bevette magát az aljban fejesedé káposzta közé s ott habzsolta a hamvaskék levélfüleket s még a káposztatorzsál is megharapdálta hozzá. Ez volt oszt' az igazi élei. Mindenféle apró madár röpködött a bokrokon; az ősz már becsalogatta a kis csattogó szárnyasokat a mézédes bogyók országába; a sövény rözséje közt szünet nélkül pörczögött egy kis ökörszem, amelyet érett dohányhoz hasonló színe láthatatlanná tett a rőzse barnaságán. A pincze előtt jókora almafa terpeszkedett, vékony galyacskáira fehér molyhos pille rakta le tojásait; a fa tetején egy pár száraz ág voll, odatelepedtek a húrosok, mielőtt le mertek röppenni a csalogató érett fürtökre. Bárcsak örökké tartott volna minden ilyen szombat-délutáii! A csacsi nyugodtan legelt, egyszer csak a pinczegádorból kidongott egy búbánatos nóta. Bandi ismerte ezt a hangot, lecsapta a fülét s oda koczogott az ajtóhoz; azzal pedig épen elfogta a hanyatló nap minden sugarát a pincze torka elől. — Ki van odafent, hej?! . . . nem tudsz köszönni? paraszt! — mordult fel a kántor. Egy kicsit borízű volt a hangja, de egy csöppet sem boszús; inkább még újra danolni kezdett: »Gyere be rózsám, gyere be! Csak magam vagyok — ide be!« A csacsinak tán megcsiklandozta egy sugár az orrát, elég az hozzá, hogy nagyot tüszszentett s élesen kivágta a magas »/«-1, azután meg az »ó«-t. Jövök már, jövök! biztatta alólról Borbolya. Hallatszott, hogyan zörög a bádog-lopóval. Üvegből valót használt azelőtt, de azt mindig öszsze találta törni, mire a csobolyók megteltek. Nemsokára felczammogott a pinczéből s amint a napot meglátta, nagyot kurjantott: — Mégis szép a világ, te Bandi!