Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

2. Jó barátok

JÓ BARÁTOK. A KESKENY agyagos úton, amely halványsárga csíkkal húzódik fel rézsútosan a Szenl Orbánkápolnájához, két szürke alak haladt egymás mellett, lassú ödöngéssel. Borbolya kántor volt, meg Bandi, a szamara. A pinczébe mentek együtt borért, a mint régtói fogva kötelességök volt minden szombaton délután. Nagyszerűek ezek a falusi szombatdélutánok. Már érezni egy kicsit a vasárnapot, az emberek rendbe szedik a házok tájékát, kisöprik az udvart, itt-ott meszelnek, kivált a pitvar elején, a hol leghamarabb szemet szúrna a tisztátalanság. A mezei munkából korábban megjön este a gazda; ma már bele se fogott olyanba, a mit estig el nem végezhetett, hisz holnap úgy se folytathatná, mert a holnapi nap az Úristené. Borbolya megigazgatta a csacsi hátán a csobolyókat; most még üres volt mindakettó, hát vidáman kapkodta fejét a jámbor állat. A szőlőhegy aljáról viszszanézett a kántor, úgy rémlett neki, hogy a háza elótt, amelyet jól láthatott a völgyben, még folyvást fenyegető mozdulatokkal integet felé a felesége. Szinte a hangját is hallotta, mint az imént, amikor felczibálta édesded szunynyadozásából: »Már megint alszol? te Mátyás király restje! Mit iszol holnap, ha nem mégy a pinczébe? Halálba üldözöl, vesztemre törsz: azt szeretnéd, hogy még a hegyre is én czaflassak helyetted, úgy-e?!. . . A sárkányhangok még jobban kísértették ma, mint rendesen. Elöntötte a méreg s jót húzott a csacsira; de mikor Bandi ijedt hőköléssel