Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404
1. A balázsi réten
1 HÄKSONY ISTVÁN hogy vele szakad a bőr felülete is. Azon a ponton kiserked a vér. Most már akarva, nem akarva, tovább kell onnan menni, mert a vérízre ezer piócza lepné el pár perez alatt a katasztrófa helyét. Pál úr a káka közé búvik s a róka furfangjával csúszik előre, amíg csak ki nem lát. Akkor ott van a nagy falka rucza előtte a tavon; a nádkotukon szárnyokat szétterjesztve sütkéreznek; némelyik tótágast állva kereskedik a mocsár mélyén; de egy pár vén gácsér neszel már valamit, kinyújtott nyakkal hallgatózik s egész figyelme azon a kákafolton van, amelyben a vadász rejtőzik. Nem szabad tovább várni. Erős pukkanás zúg bele a néma nádasba, utána nagy robajjal kél ki a tóból a temérdek rucza; szörnyű keveredés van közöttök; fordulnak, emelkednek, tömegbe verődnek, azután susogósivító. gyors röpúléssel húznak el valamerre, mind ugyanegy irányban, ők tudják, hogy hová, ahol bizonyára valami csöndesebb lóság van. * Lihegve értünk a Kurjantó homok-dombjára. Pál úr öntelten czipelte mellettem az ő két ruczáját s gúnyosan pislogott felém, aki már harmadfél óra óta hiába kajtattam itt egy keserves nyulat. Hány nyúl van itt mindössze, Pál úr? Kérdeni tőle tréfába fojtott elkeseredéssel. Megdörzsölte borotválatlan állát s mondá: — Van itten vagy kettő . . . Két nyúl egy félnapi járó földön!... Pedig Pál úrnak tudni kell azt. Névszerint ismeri ő a fülöpszállási határ minden nyulát. —• Akkor hát tán ne is vadásznánk tovább. — Amott a jó »enyhel) r« ni! Pál úrnak ép úgy gyöngéje az »enyhely«, mint a »tütü«. Árnyas akáczok alá vezetett, ahonnan elláttunk meszszire, végig a csöndes balázsi réten. Lent, a rét szélén, kéklő káposztaföldek voltak, ott sok lehetett a rajzó szúnyog, mert minden fecske ott csapongott. Mi körülöttünk gyanús aranylégy dongott; Pál úr előtt egy zománezos czingolány szállt fel a meleg homokról s félig szökellő, félig repülő lendúléssel igyekezett arrább. — Jó meleg van, Pál úr!
